Nem biztos, hogy neked való a polinéz masszázs (1.rész)

2019.11.02

Szükségem volt nem kis időre, hogy valahogy szavakba tudjam önteni mit adott eddig számomra a polinéz masszázs, és a tanfolyam, amibe augusztusban belevágtam.

Igen, bizony. Ezt vallom, és vállalom. Oka van annak, amiért ezt a címet választottam a nem is rövid beszámolómnak.

Nem ajánlom mindenkinek, de ennek története van, amit 4 részben mesélek el.

Amikor jelentkeztem a Baksa Anna "féle" polinéz masszázstanfolyamra csak azt tudtam, hogy most aztán valóra váltom egy 15 éve dédelgetett álmom. Sejtettem, hogy változás előtt állok, hiszen tuti, hogy ez is, mint minden tanulás hatással lesz rám, nade....

TÖBBET KAPTAM, MINT, AMENNYIT VÁRTAM. :-)

Igen, voltak elképzeléseim, hogy milyen lesz megtanulni, milyen lesz masszírozni, node...

Kezdjük az elején. Gyere és nézz be velem egy időkapszulába!

Kb. 2004 tájékán Püspökszentlászlón egy, az akkori asztrológia tanárom által vezetett önismereti táborban hallottam először a polinéz masszázsról.

Halvány lila dunsztom sem volt róla mi ez, mi fán terem, és mégis miért is volna jó nekem. 

Azt tudtam csak, hogy az a csaj, aki ilyen masszázst csinál, táncol is masszázs közben. WTF! :-)

Elképzelni sem tudtam miért, mire jó ez, meg úgy különben is. Aztán a táborban megtanította nekünk ezeket tánclépéseket.

Kb. egynek a nevét tudtam megjegyezni a 3 vagy 4-ből, és ez az albatrosz volt. Ebben a táborban ugyanis ezeket a tánclépéseket használtuk táncmeditációra. Legalább 60 percen keresztül csak táncoltunk, és táncoltunk, és táncoltunk, együtt, sokan. Fantasztikus élmény volt.

Akkor döntöttem el, hogy nekem ki kell próbálnom ezt a masszázst. Tudni akarom milyen, ezért elmentem hozzá. Majd később másokhoz is.

Nem, sosem volt ugyanaz. Számított az is, hogy ki masszírozott, de ezt megfogalmazni még nem tudtam.

Maga a polinéz masszázs olyan volt számomra, mint felfeküdni egy nagy-nagy víz tetejére, és csak lebegni, amíg simogatja a szél az arcom, homlokon csókol a napsütés, és lágyan ringat a víz. Csak ringatózom, minden erőlködés nélkül. Gondolatok nélkül. Csak létezem, miközben az egész testemet meleg olajjal kenik be, és megmasszírozzák.

Egyszerűen csak jó volt. Jobb, mint eddig bármely masszázsélmény, de nem mindig.

Nem tudtam, hogy mi után mi következik, nem tudtam, hogy mennyi-mennyi apróság van, ami számít, akkor is, ha nem vagyok tudatában, akkor is, ha félig alvó állapotban fekszem már a masszázságyon. Nem tudtam.

Akartam ezt, akartam tudni, akartam kapni, és akartam adni. Csak ennyit tudtam. 

No, meg azt is, hogy erre én még nem vagyok felkészülve. Az érintésnek ez egy olyan misztikus megnyilvánulása volt a számomra, amit nem tudtam hova tenni.

A zene, a koreográfia, az érintések, a masszázsfogások, a testem intim területeit elfedő törülköző, a meleg olaj, a tánclépések, maga volt számomra a varázslat.

Nagyon akartam, és nagyon féltem.

Hogy mitől?

És miért nem félek már itt és most 2019-ben?

Elárulom a jövő héten.

Tarts velem!

Köszönöm a figyelmed.

A polinéz masszázsról ITT tudsz még olvasni. 

A 2020-as képzési naptárat pedig ITT találod.