Miért Varázsérintés lett az oldalam neve?

Avagy hogyan lehet egy erotikamentes masszázs varázslatos?

- Akkor most elküldesz bankot rabolni? - kérdezte Nyakigláb úr a masszázsasztalon feküdve.

Felvontam a szemöldököm. Mi van? Ezt most nem értem. Hangosan azonban ezt mondtam:

- Már miért küldenélek el bankot rabolni?

- Hát, mert éppen zombit csinálsz belőlem. A zombifilmekben ilyenkor elküldik a zombikat bankot rabolni.

Erre a válaszára sem gyúlt fény az agyamban. Nem nézek zombifilmeket, még tévét sem egyébként.

- Nem, eszem ágában sincs. Különben is, miért lennél a masszázstól zombi? - még mindig nem értettem.

Nyakigláb úr 3. vagy 4. alkalommal járt nálam. Pont akkor bukkant fel, amikor éppen megint rámtört az újíthatnék.

Nagyjából egy-két havonta bevezetek, kitalálok valamilyen új vagy újabb masszázsfogást. Részben a vendégek miatt, azonban alapvetően magam miatt. Szükségem van a változatosságra, ez van.

Tehát ő felbukkant, én pedig rajta is kipróbáltam, amit kitaláltam.

Tudom, hogy Pillangókisasszonynál már ígértem, hogy elárulom mivel sikerült feloldani benne az állásinterjú miatti stresszt, azonban légy még egy kicsit türelmes. 

Van még egy történetem, ahol ígérem, tényleg beavatlak a titokba, csak légy egy kicsit türelemmel. :-)

- Nem a masszázstól leszek zombi, csak attól, amit most csinálsz. Teljesen leáll az agyműködésem. A múltkor is autopilot üzemmódban vezettem haza.

Fura érzés volt ezt hallani tőle. Egy részről nagyon örültem, hát hiszen elértem a célom. Sikerült őt kikapcsolni, jobb lett a háta, a közérzete. Nem beszélve arról, hogy bár úgy állított be, hogy na ő most tuti el fog aludni, mert hulla fáradt, még sem ez történt. Egyszerűen csak ellazult, feltöltődött.

Ugyanakkor megjelent bennem egy apró aggódás féleség is. Nyilván nem szeretném, ha valami baja történne.

Jó, tudom. A rutinos autósok néha azt sem veszik észre, hogyan vezettek el hazáig, csak azt, hogy otthon vannak. De, akkor is.

- Te, figyelj! Ha ez gáz, akkor inkább szólj, és nem csinálom, vagy mondjuk csak 5 percet.

- Ó, dehogy is. A világ minden kincséért ki nem hagynám. - jött rögtön a válasza.

Na, ekkor azért némiképp én is megnyugodtam. Elhesegettem az aggodalom kis szikráit, és újra Nyakigláb úrra koncentráltam.

Tudod, van ennek a munkának egy olyan része, ami számomra igazi varázslat.

Betér valaki hozzám, mert rámtalált, ajánlottak, valami. Nem ismerjük egymást, sosem találkoztunk még.

Lehet, hogy utánam nézett a neten. Lehet, hogy megtalálta a honlapomat vagy a facebook oldalamat, és az is lehet, hogy elolvasott rólam mindent, amit talált, vagy éppen nem. Valójában azonban még sosem találkoztunk.

Ugyanakkor azzal, hogy bejelentkezik, úgy mond tesz egy próbát, és megelőlegezi a bizalmát nekem.

Nem minden emberrel vagyok kompatibilis. Nem minden embernek tetszik az, ahogyan én masszírozok, és nem minden ember jön vissza 2. vagy többedik alkalommal.

Jó, elég kevés az, aki nem, de nyilván vannak ilyenek is, és ez nem baj.

Kezdetben nagyon fontos volt, hogy megfeleljek. Azóta én is sokat változtam, tanultam, és fejlődtem, ez nálam egy folyamatos dolog. Most is fontos, hogy jobb fizikai, lelki vagy akár még szellemi állapotban távozzanak az emberek tőlem, mint ahogyan érkeztek, azonban nem minden áron.

Mit értek ez alatt?

Nagyjából 15 perc alatt megérzem, hogy tetszik-e a vendégnek, ahogyan masszírozok.

Van, aki képtelen elengedni magát az első találkozás alkalmával. Van, aki ajándékba kapja a masszázst, miközben valójában utálja, ha bárki hozzáér.

A többség azonban negyed óra után rendszerint lazábbá válik, és én igazából ekkortól tudok érdemi munkát végezni.

Egyszer egy profi masszőr azt mondta: Hozott anyaggal dolgozunk. Én pedig már többször megfogadtam, hogy ezt ki is fogom írni. Ám addig is, amíg kiírom, sokszor elmondom.

Egyszerűen, mert igaz. 

A vendég is szükséges ahhoz, hogy egy masszázsélmény jól sikerüljön. És, nemcsak abban az értelemben, hogy feldobja magát a masszázságyra, oszt nosza rajta, gyúrjál bele kisanyám az asztalba jó erősen, hagy fájjon.

Ha 15-20 perc alatt nem bírok "összerezegni" a vendéggel, akkor már nem is fogok. Ilyenkor már nem töröm össze magam, hogy bizonygassam jó vagyok, vagy jobban fogja magát érezni a végén. Ő már eldöntötte, hogy nem, oszt ennyi.

Szerencsére ez a ritkább, és mert van egy másik kolléganőm is, akivel most ugyanazon a helyen dolgozom, így ilyen esetben gond nélkül és szeretettel ajánlom őt a vendég figyelmébe. És, pont.

A varázslat része pedig a következő, ebbe a titokba beavatlak, ha már idáig eljutottál az olvasában. 

A masszázs az egyik legintimebb dolog a világon. Számomra és szerintem "gyógyító" érintés. Lehet, még akár egy "újjászületés" is. (Volt, aki ezzel a kijelentéssel távozott.)

Tudod, állati gyorsan kapok visszajelzést a vendégeimtől. Egy sóhaj, egy nyögés, egy jaj, egy kis szundikálás, az ellazult izmok mind-mind beszédesek.

Baromi jó érzés, igen, egyenesen felemelő, hogy a vendég, mint Nyakigláb úr vagy Pillangókisasszony is újra eljön. Újra bizalmat szavaz nekem, hogy újra át akarja élni ezt a fajta feltöltődést, kikapcsolódást, vagy ha úgy tetszik zombiüzemmódot, amit korábban megtapasztalt, és amit csak egy varázslatos masszázsélmény adhat.

Na, kitaláltad már miért a varázsérintés elnevezést választottam?

Szerintem igen.

Hát, ez a Varázsérintés titka, az én titkom.

A következő alkalommal legalább még egy, de majd szépen lassan több cikisebb történetet is megosztok majd veled. Természetesen előfordul és előfordult velem is, sőt.

A jövő héten pedig jövök a titokzatos masszázs leleplezésével és Nyakigláb úr első masszázsélményével, mert a kettő összekapcsolódik.

Köszönöm a figyelmed.