A tóba hajított kavics

Valósíts meg önmagad! - Ezt hallhatod minden honnan

Azonban, amikor elolvasod a "jótanácsokat", elolvasod mit is kellene csinálnod, nem igazán leszel okosabb.

Én legalábbis nem lettem az. :-/

Pedig sokszor kerestem és találtam is nálam okosabbakat, bölcsebbeket, tapasztaltabbakat, spirituális tanítókat, megmondókat, tanácsadókat, hétköznapi embereket. Őket kérdeztem, hátha. 

Hátha tudja valaki a tutit, és megmondja mikor és mit és hogyan csináljak, hogy önmagam lehessek.

Aztán sorra elvéreztem a hétköznapi helyzetekben. 

Igen, még most is előfordul. :-)

Mert például a kommunikációmon bőven van még mit fejlesztenem. 

Hogy miért eme eszmefuttatás?

A kérdésed teljesen jogos. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok. Abvivalens érzések kavarogtak a lelkemben. Igyekeztem nagyon megfogni, honnan is indul, mi az a pont, ahol el tudom kapni, és "rendet" tenni.

Az elmúlt napokban bárkivel beszélgettem valahogy mindig a kommunikációhoz jutottunk vissza. Hogy ki és hogyan, vagy éppen hogyan nem. Mit igen, és mit nem. 

Van egy alapvető tézisem. Nem őskori, bár talán már akkoriban volt értelme. :-)

Még pedig az, hogy ebben a baromi nagy önmegvalósításban egyetelen egy dolgot nem mondanak el:

" Tudod-e azt, hogy minden egyes döntésed hatással van a környezetedre? 

Igen, mint amikor egy kavicsot hajtítasz a tóba. 

A mikro- és a makrovilágodra is. A veled vérségi kapcsolatban lévőkre, a veled együtt élőkre, a veled együtt dolgozókra, a szomszédaidra, a barátaidra, a távolabbi ismeretségeidre, az országra ahol élsz és természetesen a Földre, tehát a bolygóra is. "

Magyarán tök mindegy, hogy együtt élsz-e valakivel vagy se az, ahogy éled az életed, a mindennapjaid, az igen nagy befolyással van mindenre.

Mit jelent ez?

Például, amikor úgy döntesz, hogy munkahelyet váltasz, mert eleged van, mert mondjuk új kihívásokra van szükséged, vagy csak szimplán egy barom a főnőköd, akkor eszedbe jut a fenti mondat? Gondolsz arra, hogy eljött az idő, hogy megvalósítsd önmagad?

Tök jó. Gratulálok! :-)

És az eszedbe jut, hogy ezt megbeszéld azokkal, akik mondjuk veled élnek egy háztartásban? 

No, nem az engedélyüket szükséges kérned, erről szó sincs. Hanem kommunikációról van szó. Olyan információk átadásáról, amelyek hatással vannak a Te és mások életére is.

Vagy amikor úgy érzed kimerültél, erre vagy arra már nem futja az energiádból, akkor ezt meg tudod fogalmazni? A másiknak mondjuk, aki esetleg nem gondolatolvasó :-), vagy esetleg ő is fáradt, és ezért éppen nem vette észre?

Valósítsd meg önmagad! Vállald fel önmagad! - milyen nagyon sokszor hallom, látom, olvasom ezeket a felszólító mondatokat.

Sok emberrel találkozom, és persze a saját életemben is tapasztalom, hogy olykor alapdolgok nincsenek letisztázva. 

A belső elvárásaink, ideáljaink, elképzeléseink hatással vannak arra, ahogyan reagálunk egy történésre. Ezt mindjárt kifejtem egy kicsit jobban. 

Egy időben sokszor hallottam ezt: " Nehogy azt hidd, hogy körülötted forog a világ! " Akkoriban ebből csak annyit értettem, hogy nem minden rólam szól, nem minden elcsípett beszélgetésnek én vagyok a tárgya, és nem mindenki azzal van elfoglalva, mi van éppen velem, hogyan érzem én magam. 

Persze, ez egy részről baromi szarul esett. Miazhogynem? Miértisnem? :-)

Aztán rájöttem, hogy mindenkinek vannak "aktualitások" az életében, és ha kérdezek, akkor jobb lesz nekem is, és jobb lesz talán neki is. De nem kevés bátorságot kellett összeszednem ahhoz, hogy kérdezni merjek. Aztán meg erőt ahhoz, hogy tudomásul vegyem, amikor valaki nem akar válaszolni. :-)

Azonban most sem tudok mit kezdeni azzal a helyzettel, amikor mondjuk egy rokon, egy munkatárs, egy barát, valaki, akivel összefűzte az utam a "SORS",  hallgat. 

Nyilvánvalóan és természetesen mindenkinek joga van az önmegvalósításhoz, a saját életéért ő a felelős. 

Csakhogy nemcsak a saját életéért. 

Ha én nem vigyázok magamra, nem figyelek magamra, és mondjuk lebetegszem, akkor ez bizony hatással lesz a családomra, a munkatársaimra, a vendégeimre is. 

Apróság, mint egy kavics, amit belehajítasz a tóba.

De, gondold végig!

Elvárhatsz dolgokat a másiktól, feltételezheted, hogy ő mit gondol, mit érez, azonban ebben a baromi nagy önmegvalósításban az vajon ott van-e  fejedben, hogy hogyan is állsz te magam:

• az önuralommal
  
• a kommunikációval
  
• az érzelmeid felismerésével?
  

Tudod-e, hogy mit akarsz valójában? 

Vagy csak engeded, hogy nyíltan kimondott vagy éppen rejtett külső elvárások,  reklámok, szlogenek, vagyis mások határozzák meg mi az ideális, a jó, a megfelelő számodra?

Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű. 

Viszont nem is lehetetlen. :-)

Minden nap egy új lehetőség arra, hogy figyelj. Figyelj magadra és figyelj másokra is. Törődj magaddal, mert amikor Te jól vagy, könnyebb minden. Neked is és másoknak is.

Én úgy döntöttem, hogy mindig csak az adott napon akarok bátor lenni. És aztán vagy sikerül, vagy nem. :-)

Most például gyorsan befejezem az írást, mert indulnom szükséges. TRX-re megyek. 

Hogy ez jó-e nekem? 

Majd kiderül.

Köszönöm a figyelmed!