" A te kezed sokkal nehezebb."

A megtapasztalás minősége a megtapasztaló személyétől is függ.

Napokkal ezelőtt felkértem a 70 éves édesanyámat legyen a modellem. 

Kicsit húzta a száját, hümmögött, csóválgatta a fejét. 

- Mikor? 

Megmondtam a dátumot és a pontos időt.

- Olyan korán? Hm - hm - hm.

Csak álltam ott és csodálkoztam. 

Azt hittem kitörő örömmel fogadja a felkérésem. A hírt, hogy egy kellemes élményben lehet része. Valami olyamiben, amit amúgy is szeret. Szóval, azért valamennyivel több lelkesedésre számítottam a részéről. :-/

Miután a fentieket hangosan is kimondtam, icipici mosoly ült ki a szája zugába, majd bólintott.

Megkapva a hozzájárulását, lefixáltam az időpontot a tanárommal. 

Készültem, gyakorolgattam. 

S bár szomorúan tapasztaltam, hogy a kezeim nehézkesen veszik fel a megfelelő pozíciót, az ujjam még kevésbé engedelmeskednek az akaratomnak, nem mozognak egyszerre, nem abban a sorrendben, ahogy kellene, és még olykor össze is keverem, hogy melyik a jobb és melyik a bal kezdem, kitartok, nem adom fel. Már pedig én már csak azért is megtanulom ezeket a fogásokat. :-)

Már 2 éve dolgozom masszőrként, és kezdetben alig-alig mertem a vendégeimhez hozzáérni. 

Komolyan féltem tőle, hogy valami fájdalmat okozok, valami kellemetlen élményt szerzek annak, aki vette a bátorságot, és a kezeim közé adta a hátát, a derekát, vagy éppen a teljes testét.

Így aztán finoman, óvatosan, és baromi lassan tanultam bele abba, hogy igen, van amikor igenis jól esik erőteljesebb gyúrás, egy határozottabb simítás, egy jól kivitelezett lazítás. 

Ez viszont azt is jelentette, hogy kezdetben tulajdonképpen nagyon-nagyon "gyengén" masszíroztam. Most sem állítom azt, hogy erős kezű masszőr lennék, de ez rendben is van. 

Amint látod, úgy is aposztrofálom a szolgáltatásomat, hogy szelid masszázs Kispesten. :-)

Azóta természetesen nagyobb részt elmúltak a félelmeim. Bár olykor-olykor szoktam még izgulni. Hát, hiába, no, van egy ilyen megfelelni akarós, perfekcionista részem is. 

Ez azonban, amit most tanulok annyira más. Nem teljesen idegen tőlem, azonban a tematika, a mozdulatsor, a kivitelezés még nem megy, na.

Na, jó. most már elárulom azt is miről van szó. :-)

Kozmetikai arcmasszázst tanulok. 

Ez így pontos meghatározás, mert a frissítő svédmasszázs tanfolyamon amit oktatnak, háááááát... Mit mondjak, nem szívesen tanultam meg. Így aztán késztetést sem érzek arra, hogy azokat a masszázsfogásokat használjam. Brrrrr. Bénák, na. 

Azonban akár mikor is voltam kozmetikusnál, imádtam, ahogy finoman, lágyan átmasszírozta az arcomat azzal a finom krémmel. Tiszta felüdülés volt minden perc. 

S mert tanulni sosem késő, ráadásul nekem lételemem, hogy újra és újra, és megint vigyek valami változatosságot a mindennapjaimba, ezzel együtt a munkámba is. 

S mert az egyik vendégem kijelentette, hogy ő tőlem szeretne egy olyan igazi arcmasszázst, hát "visszaültem" újra az iskolapadba.

Ezeknek az új fogásoknak a gyakorlásához volt szükségem egy modellre, és én az édesanyámat kértem meg. Hiszen többször is kijelentette, hogy ő ezt mennyire imádja.

Jelentem, ma reggel volt az a bizonyos dátum és időpont, és el is mentünk. 

A tanárom bemutatta mit, és hogyan. Miután mi következik, hogy tartsam jól a kezeimet, hogyan fektessem fel a vendég álára, az arcára. Hogyan pezsdítsem, hol, és melyik ujjammal simítsam át az arcát, a szemeit, stb.

Egy óra elteltével indultunk hazafelé, és én voltam oly botor, hogy megkérdeztem az édesanyámat:

- Na, anya! Milyen volt? Jól érezted magad? Jól esett az arcmasszázs?

Azt hittem a válaszától lehidalok. :-) Sok mindenre számítottam, de erre nem. 

Annyit mondott:

" A te kezed sokkal nehezebb..." 

Ugyanis a tanárom, aki 20 éve kozmetikus olyan lágyan és finoman mutatta be rajta az arcmasszázs rejtelmeit, hogy ez volt az egyetlen megtapasztalás, ami kibukott belőle.

:-) :-) :-) :-) :-)